Mi a hisztamin, és mi az a hisztaminérzékenység?

Ha egy pohár bor vagy egy érett sajt után kipirul az arcod, viszketsz vagy fáj a fejed, előfordulhat, hogy egyszer már te is beírtad a keresőbe: mi a hisztamin? Röviden: a hisztamin a szervezet saját jelzőanyaga, amely többek között az allergiás reakciókban, a gyomorsav termelésében és az idegrendszer működésében vesz részt. Emellett az ételekben is megtalálható. Ebben a cikkben megnézzük, mire való, és mi az a hisztaminérzékenység.

Mi a hisztamin, és mire használja a szervezet?

A hisztamint a szervezet főként a hízósejtekben és bizonyos fehérvérsejtekben tárolja. Ha az immunrendszer „veszélyt” érzékel – például egy allergiás embernél a pollent –, ezek a sejtek hisztamint bocsátanak ki. Ennek hatására:

• az erek kitágulnak, a bőr kipirul;
• az erek fala áteresztőbb lesz, ezért duzzanat alakul ki;
• viszketés, tüsszögés, orrfolyás jelentkezik;
• a légutak szűkülhetnek.

A hisztamin azonban nem csak „rosszat” csinál. A gyomorban serkenti a gyomorsav termelését, az agyban pedig ingerületátvivő anyagként részt vesz az ébrenlét szabályozásában. Ezért álmosítanak egyes régebbi antihisztaminok: gátolják a hisztamin hatását az agyban is.

Mely ételekben van sok hisztamin?

A hisztamin a fehérjékből, a hisztidin nevű aminosavból keletkezik, főleg baktériumok közreműködésével. Ezért jellemzően az érlelt, erjesztett, tartósított vagy nem elég friss ételekben van sok:

• érlelt sajtok (például parmezán, ementáli, camembert);
• szalámik, érlelt húskészítmények;
• halkonzervek, füstölt és nem elég friss halak;
• savanyú káposzta, kovászos uborka és más erjesztett ételek;
• bor, különösen a vörösbor, és a sör;
• ecet, szójaszósz.

Egyes ételek – például a paradicsom, a spenót, az eper, a citrusfélék – kevés hisztamint tartalmaznak, de egyeseknél fokozhatják a szervezet saját hisztaminfelszabadulását.

Mi az a hisztaminérzékenység?

A hisztaminérzékenység vagy hisztaminintolerancia azt jelenti, hogy a szervezet nem tudja elég gyorsan lebontani a táplálékkal bevitt hisztamint. A lebontásért a bélben főként a diamin-oxidáz (DAO) nevű enzim felel. Ha ez kevesebb vagy gyengébben működik, a hisztamin felhalmozódhat, és tüneteket okozhat.

Gyakori tünetek:

1. bőrpír, viszketés, csalánkiütés;
2. fejfájás, migrénszerű panaszok;
3. orrdugulás, orrfolyás;
4. emésztési panaszok: puffadás, hasmenés, hasi fájdalom;
5. szapora szívverés, szédülés.

A hisztaminintolerancia diagnózisa nem egyszerű: nincs egyetlen, megbízható laboratóriumi teszt rá. Az orvos általában kizárja a hasonló tüneteket okozó betegségeket (például az ételallergiát, a cöliákiát, az irritábilis bél szindrómát), majd egy ideig hisztaminszegény étrendet javasolhat, és figyeli, javulnak-e a panaszok.

Mit lehet tenni hisztaminérzékenység esetén?

• Friss ételek: a friss hús, hal és zöldség kevesebb hisztamint tartalmaz, mint a maradék vagy tartósított változatuk. A maradékot érdemes gyorsan lehűteni és lefagyasztani.
• Az erősen érlelt, erjesztett ételek és az alkohol csökkentése.
• Egyéni határ: sokan kis mennyiségben tolerálják a „tiltott” ételeket is, ezért nem kell mindent örökre elhagyni.
• Dietetikus segítsége: a túl szigorú, hosszan tartó diéta hiányállapotokhoz vezethet, ezért szakemberrel érdemes összeállítani.

Az antihisztaminok és egyéb készítmények szedéséről mindig orvossal vagy gyógyszerésszel egyeztess.

Hisztamin és allergia: mi a különbség?

Az allergiában az immunrendszer egy adott anyagra, például pollenre vagy mogyoróra reagál túl, és ennek során szabadít fel hisztamint. A hisztaminintoleranciában viszont nem immunreakcióról van szó, hanem arról, hogy a szervezet a kívülről érkező hisztamint nem bontja le elég gyorsan. A tünetek hasonlók lehetnek, de az ok más, ezért a kezelés is eltér.

A hisztamin egyébként nem ellenség: nélküle nem működne megfelelően az emésztés, és az immunrendszer sem tudna gyorsan reagálni a valódi veszélyekre. A gond csak a túl sok vagy a rosszul lebontott hisztaminnal van.

Összefoglalva

A hisztamin a szervezet saját jelzőanyaga, amely az allergiás reakciókban, a gyomorsav-termelésben és az ébrenlét szabályozásában is szerepet játszik. Az érlelt, erjesztett ételekben és az alkoholos italokban sok van belőle. Hisztaminérzékenységben a lebontása gyengébb, ami bőr-, emésztési és fejfájásos panaszokat okozhat – ennek kivizsgálásában és az étrend összeállításában orvos és dietetikus segít.