„Ej, mi a kő! tyúkanyó…” – honnan származik a híres sor?
Tartalomjegyzék
Ha az iskolából, egy gyerekkönyvből vagy a nagyszülőktől ismerős a sor, és azt keresed, honnan jön az ej mi a kő tyúkanyó kifejezés, röviden: Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című verséből származik. A költő 1847-ben, Nagyszalontán írta barátja, Arany János kisfiának, a hároméves Arany Lászlónak. A vers a magyar gyermekirodalom egyik legismertebb darabja, nyitósora pedig szállóige lett.

Honnan származik az „ej mi a kő tyúkanyó” sor?
Petőfi Sándor és Arany János 1847-ben ismerkedtek meg: Arany „Toldi” című művével megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát, Petőfi pedig lelkes levélben gratulált neki. Barátságuk gyorsan elmélyült, és Petőfi még abban az évben, 1847 nyarán meglátogatta Aranyékat Nagyszalontán.
A látogatás alatt a költő sokat játszott Arany kisfiával, Lacival. Neki írta a verset, amely egy furcsa, mulatságos jelenetet mesél el: egy tyúk beköltözött a szobába, és a költő úgy szól hozzá, mintha egy tekintélyes háziasszony lenne. A vers így kezdődik:
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Mit jelent a „mi a kő”?
A „mi a kő” régies, népies felkiáltás, amely meglepődést, csodálkozást fejez ki. Jelentése nagyjából olyan, mint a mai „mi a csuda?”, „ejha!” vagy „nahát!”. A „kő” szó itt nem a tárgyra utal, hanem a kifejezés egy szóláshoz hasonló, nyomatékosító része. Hasonló régi felkiáltások voltak például a „mi a tűz” vagy a „mi a manó” is.
A „kend” szintén régies szó: a „kegyed” népies, rövidült alakja, amelyet a falusi beszédben használtak magázó megszólításként, főleg idősebb vagy tisztelt emberrel szemben. Petőfi éppen ettől lesz humoros: egy tyúkot szólít meg úgy, ahogy egy idős asszonyt szokás.
Miről szól az Arany Lacinak?
A vers egy gyerek szemével nézett, tréfás életkép. A költő elcsodálkozik, hogy a tyúk a szobában lakik, aztán úgy beszél vele, mintha a tyúknak saját élete, ügyei és szokásai lennének. A vers vidám ritmusa, a játékos megszólítás és a gyerekek számára is érthető helyzet miatt lett a kisiskolások egyik kedvence.
A mű egyben a két költő barátságának emléke is: Petőfi a vers ajánlásával Arany családja iránti szeretetét fejezte ki.
Miért ilyen népszerű ma is?
- Ritmus: a rövid, pattogó sorok könnyen megjegyezhetők, a gyerekek szívesen mondják hangosan.
- Humor: a tyúk mint „tyúkanyó, kend” megszólítása ma is mosolyt csal az ember arcára.
- Iskolai hagyomány: évtizedek óta tanítják az alsó tagozatban, így generációk ismerik.
- Szállóige: az „Ej, mi a kő!” felkiáltást sokan ma is tréfásan használják, ha valami meglepi őket.
Ki volt Arany László?
Arany László (1844–1898) Arany János fia volt, aki felnőttként maga is ismert irodalmár, népmesegyűjtő és politikus lett. Népmesegyűjteménye és tanulmányai fontos helyet foglalnak el a magyar irodalomtörténetben. Ő gondozta apja hagyatékát is, így sok Arany-mű az ő munkájának köszönhetően maradt fenn rendezett formában.
Érdekes belegondolni, hogy a vers kisfiúja később az egyik legfontosabb őrzője lett annak az irodalmi örökségnek, amelynek Petőfi és Arany barátsága is része volt.
Hol olvashatod el a teljes verset?
Petőfi Sándor költeményei közkincsnek számítanak, így a teljes vers szabadon elérhető, például a Magyar Elektronikus Könyvtárban vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben. Gyerekeknek szóló, illusztrált kiadásokban is gyakran megjelenik, és több megzenésített változata is ismert.
Tipp: ha gyereknek olvasod fel, játsszátok el a jelenetet: az egyik mondja a költő szövegét, a másik „tyúkanyóként” válaszolhat. A vers így még élvezetesebb, és könnyebb megtanulni.
Milyen más gyerekverseket írt Petőfi?
Petőfi neve elsősorban a forradalmi és tájleíró költészetéhez kapcsolódik, de több olyan verse is van, amelyet gyerekek is szívesen olvasnak. Ilyen például a „Füstbe ment terv”, amely az anyja iránti szeretetről szól, vagy „Az alföld”, amelyet sokan már az iskolában megismernek. Az Arany Lacinak azonban az egyik kevés műve, amelyet kifejezetten egy kisgyereknek írt.
Összefoglalva
Az „Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend” sor Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című verséből való, amelyet 1847-ben írt Nagyszalontán Arany János kisfiának. A „mi a kő” régies, meglepődést kifejező felkiáltás, a „kend” pedig népies magázó megszólítás. A vers humorával és ritmusával ma is a gyerekek egyik kedvence.
Erre is kíváncsiak voltak
Hasznos volt ez a válasz?