Mi az azbeszt, és miért veszélyes?

Ha egy régi ház felújításába kezdenél, vagy a szomszéd tetején a hullámos, szürke palát nézed, előbb-utóbb felmerül a kérdés: mi az azbeszt, és van-e okod aggódni? Röviden: az azbeszt természetes, szálas szerkezetű ásványok gyűjtőneve. Évtizedeken át „csodaanyagnak” tartották, mert hőálló, tűzálló, tartós és olcsó volt, ezért rengeteg építőanyagba keverték. Aztán kiderült, hogy a belélegzett azbesztrostok súlyos, akár halálos betegségeket okozhatnak. Ebben a cikkben megnézzük, hol fordulhat elő, és mit tegyél, ha találkozol vele.

Mi az azbeszt, és hol használták?

Az azbeszt valójában többféle ásvány – például a krizotil („fehér azbeszt”), az amozit („barna azbeszt”) és a krokidolit („kék azbeszt”) – közös neve. Közös bennük, hogy apró, tűszerű rostokra hasadnak.

A 20. században sokféle termékben előfordult:

• azbesztcement pala és hullámlemez tetőkön (a köznyelvben gyakran „eternitként” emlegetik, a márkanév után);
• azbesztcement csövek víz- és szennyvízvezetékekhez, kéményekhez;
• szigetelőanyagok, hő- és hangszigetelés, csőszigetelés;
• padlólapok, ragasztók, vakolatok egyes típusai;
• tűzvédelmi burkolatok, ajtók, falpanelek;
• fékbetétek, tömítések.

Magyarországon is sok, az 1950-es és 1990-es évek között épült házban, középületben, ipartelepen használtak azbeszttartalmú anyagokat.

Miért veszélyes az azbeszt?

Az azbeszt akkor veszélyes, ha rostjai a levegőbe kerülnek, és belélegezzük őket. Ez akkor történik, amikor az anyag sérül, töredezik, morzsolódik – például fúráskor, csiszoláskor, vágáskor, bontáskor, vagy amikor egy régi tető erősen elöregszik.

A belélegzett rostok a tüdőben megrekednek, és évtizedekkel később súlyos betegségeket okozhatnak:

1. azbesztózis – a tüdő hegesedése, légszomjjal;
2. mezotelióma – a mellhártya vagy a hashártya ritka, rosszindulatú daganata, amely szinte kizárólag azbesztexpozícióhoz köthető;
3. tüdőrák – a kockázatot a dohányzás tovább növeli;
4. egyéb daganatok, például a gége és a petefészek daganatai.

A betegségek gyakran 20–40 évvel az expozíció után jelentkeznek, ezért sokáig rejtve maradt a veszély. Az azbesztet a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) az emberre bizonyítottan rákkeltő anyagok közé sorolja.

Mióta tilos?

Az Európai Unióban az azbeszt minden formájának felhasználása és forgalomba hozatala 2005 óta tilos. A már beépített anyagokat azonban nem kell automatikusan eltávolítani – a legfontosabb, hogy ne sérüljenek, és ha bontásra kerül sor, szakszerűen történjen.

Hogyan ismerheted fel?

Ránézésre nem lehet biztosan megállapítani, hogy egy anyag tartalmaz-e azbesztet. Gyanúra adhat okot:

• ha a ház az 1990-es évek előtt épült vagy újult fel;
• ha szürke, hullámos vagy sík pala van a tetőn, a kerítésen, a melléképületen;
• ha régi szürke cementcsövek vannak a kéményben vagy a vezetékekben.

A biztos választ csak akkreditált laboratóriumi vizsgálat adhatja egy szakember által vett mintából.

Mi a teendő, ha azbesztet találsz?

• Ha ép és nem zavar: gyakran a legbiztonságosabb, ha nem nyúlsz hozzá, és rendszeresen ellenőrzöd az állapotát.
• Ha sérült, mállik, vagy felújítás miatt el kell távolítani: bízd engedéllyel rendelkező azbesztmentesítő szakcégre. Ők megfelelő védőfelszereléssel, nedvesítéssel, zárt csomagolással dolgoznak, és az anyagot veszélyes hulladékként szállítják el.
• Ne dobd a háztartási szemétbe, ne égesd el, és ne tárold szabadon az udvaron.
• Tájékozódj az önkormányzatnál vagy a környezetvédelmi hatóságnál a helyi szabályokról és az esetleges támogatásokról.

Kell aggódni, ha a környéken van azbeszt?

Az ép, nem sérülő azbesztcement pala csak kevés rostot bocsát ki, így a mindennapi élet során a kockázat általában alacsony. A veszély a sérült, mállott anyagokkal és a szakszerűtlen bontással nő meg. Ha a környezetedben szakszerűtlenül bontanak azbesztes anyagot, jelezd az illetékes hatóságnak.

Összefoglalva

Az azbeszt szálas szerkezetű ásványok gyűjtőneve, amelyet évtizedekig használtak palákban, csövekben, szigetelésekben. Belélegzett rostjai azbesztózist, mezoteliómát és tüdőrákot okozhatnak, ezért az EU-ban 2005 óta tilos. Az ép anyagot jobb nem bolygatni, a sérült vagy eltávolítandó azbesztet pedig mindig engedéllyel rendelkező szakcégre kell bízni.